...esett is az utóbbi napokban vagy fél méter friss hó.

Először én sem akartam elhinni, de... Mit tesz a trondheimi tömegközlekedési vállalat, a Team Trafikk, ha véletlen bedöglik a villamosközlekedés? Nem, nem leszarja az utasokat, nem széttárja a karját, hogy kérem szépen nagy a hideg, nagy a meleg, elavult a géppark, nincs pénz. Hanem.... Nagy hatásszünet... wait for it... Taxikat küld a megállóban rekedt utasokért.

Hirtelen felindulásból meg is írom a történetet. Úgy tűnik a ház elektromos rendszere nem bírja a két fűtőtest-két főzőlap kombót. Ez csak olyan szempontból probléma, hogy a lakásban minden elektromos, a fűtés is. -20 fokban pedig nem jó fűtés nélkül maradni. Edzés után akartam egy jót vacsorázni, és mikor ráadtam a főzőlapra a teljesítményt elsötétült minden. Na sebaj, házibácsi adott biztosítékot, kicserélem, utána finomabb terheléssel próbálkozom. Hát csak cseréltem volna, mert a biztosítékszekrény zárva. Csengetek a házibához, nem nyit ajtót. Elhagyja a számat egy két keresetlen szó, majd erélyesebbb csengetés, semmi eredmény. Bosszankodtam magamban, hogy mi a rákvörös pék#&@-ért kell bezárni a biztosítékszekrényt, és ha zárva van, miért nem kaptam kulcsot. Így hát a telefon fényénél összeszedtem a vacsorának valót, hálózsákot, egyebeket, és bejöttem a melóhelyre. Itt legalább meleg van... Remélem a probléma mihamarabb orvosolva lesz.

Update1: A vacsora viszont kiváló lett, sült csirkemell kis kakukkfűvel, párolt brokkoli és mindez megszórva reszelt sajttal és a nagy ijedtségre szisszentettem egy sört is.

Update2: Csak aludnék, ha a norvég fiatalság nem a ház előtt tartana jamboree-t. Hogy járna feléjük egy éhes jegesmedve...

Update3: Újra van áram, és a lakás is csak 15 fokosra hűlt ki.

Már régóta szerettem volna fényképezni, de csak most volt lehetőségem venni egy gépet. Még hónap elején fektettem be egy kezdő tükörreflexesbe, azóta tanulgatom a kezelését, és afényképezés valamint a photoshop alapjait.

Nikon D3000-es a váz, egy 18-55-ös objektívvel. Akit érdekelnek a technikai részletek, az klikkeljen. Lesz saját vélemény a gépről és képek is a jobbak közül, de egyelőre még csak egyszer volt alkalmam elmenni, és lőni néhány tucatot. Ha pedig valakinek tippje, ötlete, tanácsa van fotózással kapcsolatban, irja csak meg nyugodtan :)

És még egy törtenet: mikor elmentem fotózgatni, egy bácsi megkért, hogy segítsek berakni a tolókocsis feleségét a kocsiba. Közben beszélgettünk egy pár szót, mondtam, hogy magyar vagyok, és mikor végeztünk csak annyit mondott magyarul: köszönöm szépen!

Most, hogy végre van albérletem, és nem hostelben lakok (röpke egy hónap alatt sikerült találnom egyet ami árban és elhelyezkedésben is megfelelő), végre nekiláthatok, hogy itt tartózkodásomat hivatalossá tegyem, azaz benézzek a helyi bevándorlási hivatalba. Lacinak szeptemberben minden simán ment, 3 hónap alatt meg is érkezett a regisztrációt igazoló papír, adószám, miegymás. Hát a norvégok sem kapkodó idegbetegek, mint ezt a mindennapi életben is látjuk, tapasztaljuk, de a franciaországi bevándorlási hivatalon nem tesznek túl, ott kereken 8 hónapot vártam a papírokra, mire megjöttek én már fél lábbal itthon voltam. 

Na de vissza az itteni dolgokhoz. A héten háromszor voltam a rendőrségen, mindannyiszor zárva volt a bevándorlással foglalkozó részleg. Végül az egyik kollégám Ana felajánlotta, hogy felhívja az illetékeseket, mégis mikor méltóztatnak ügyet is intézni. Azt mondták hétfőn menjek vissza, sorszámosztás 8-tól, ügyfélfogadás 9-től. Valamiért az a érzésem, hogy hétfőn vérre menő küzdelmet kell majd folytatni az ezen a héten hiába próbálkozó sorstársakkal. Bár ne lenne igazam. Az ablak előtt már nem lesz gond, megvan minden szükséges papír (munkaszerződés, albérletszerződés) a sikeres ügyintézéshez. Ezután már csak 3 hónapot kell várni a dokumentumokra, ezek birtokában végre szert tehetek egy norvég bankszámlaszámra, bankkártyára, hogy "végre igazi férfi lehessek" ahogy a kolléganők mondják.

Ülök a gépen, gurulunk lassan a kifutópálya felé. Nem először repülök, de a tenyerem izzad kissé, gombóc van a torokban. Nem csak a repülés miatt. Megint megyek, bele az ismeretlenbe. Új év, új ország, új élet. Ebben az évben harmadjára. Miért? Feldübörög a gép motorja, de még egyhelyben állunk, fékek behúzva. Remeg az egész szerkezet. Majd a pilóta elengedi a gépet, a tolóerő az ülésbe présel. Érzem a gyorsulást a fejemben. Elemelkedünk, innen már nincs visszaút. Nézem az egyre távolodó fővárost. Újra azon gondolkodom, miért megyek. Az elmúlt évben már harmadjára. Hátrahagyok szerelmet, családot, barátokat az ismeretlenért. Nem gyermeki felelőtlenség-e ilyet tenni. Elhagyni mindent, és mindenkit ami fontos. Optimistán előrenézni, hogy jobb lesz. Az idő majd eldönti.

Közben elérjük a repülési magasságot, élénkül a tömeg a gépen, a személyzet ételt italt kínál. Mivel nem ablak mellett ülök, nem nagyon tudok az elsuhanó tájban gyönyörködni, így újra a gondolataimba mélyedek. Elgondolkodtató, hogy mindenki elmegy otthonról. Az összes barát ismerős máshol próbál szerencsét. Sokan "csak" a fővárosig mennek, mások inkább egy tőlünk nyugatabbra eső országot választanak. Divat is napjainkban külföldre költözni, de sokan inkább a jobb lehetőségeket keresik. Mikor indulás előtt otthon voltam pár hetet, alig volt a városban ismerős. Egy kis tulzással magányosnak is érezhettem volna magam, ha nincs a család. Kíváncsi leszek, hogy néhány év múlva mit mondanak azok az ismerőseim akik külföldre mentek, megérte-e. De legalább ennyire érdekel az is, hogy vajon mit mondok én: megérte? Úgy szakmailag, mint emberileg. Ugyanakkor ki tudja hol leszek már akkor. Néha már most azon veszem észre magam, hogy arról ábrándozom milyen lehet Spanyolországban élni, vagy hogy szívesen visszaköltöznék Franciaországba is. Hosszú távon bizonyosan nem működhet ez az ide-oda vándorlás, de mit tegyek ha hajt a kíváncsiság... Mikor ide juttotam a gondolataimban, fel is villant a biztonsági övek bekapcsolására figyelmeztető jelzés, újabb tenyérizzadás és megkezdtük az ereszkedést.


"je suis lui, lui, lui et lui et lui aussi et lui aussi... et je suis lui aussi... et puis lui, lui je veux pas le décevoir. Je suis elle, elle et elle aussi, je suis français, espagnol, anglais, danois, je suis pas un mais plusieurs. Je suis comme l'europe je suis tout ça, je suis un vrai bordel."

Mióta kijöttem Norvégiába, terveztem, hogy indítok egy blogot, de az új munkahely, szállás körüli bonyodalmak miatt csak most tudtam belevágni. Negyed órája láttam életem első északi fényét, szép volt jó volt. Épp mosni indultam, mikor beindult a riadólánc. A szomszéd lány mondta a folyosón, hogy menjek ki a tetőre, mert északi fény van. Ezzel egy időben Thomas a főnököm küldött sms-t, Laci pedig hívott, hogy azonnal menjek eget nézni. Az égen neonzöld sávok voltak láthatóak a város felett, lassan változott az alakjuk, formájuk. Másnap a kollégák mondták, hogy nem jellemző, hogy ennyire délen ilyen látványos legyen, főleg nem városban, ahol a fényszennyezés miatt még halványabbnak tűnik, úgyhogy szerencsésnek érzem magam, hogy alig egy hónap itt tartózkodás után ilyen szép sarki fénybe "futottam bele".

És hogy mi is áll a jelenség hátterében:

A sarki fény a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett fényjelenség. Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották.A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek. (forrás: wikipedia)