Ülök a gépen, gurulunk lassan a kifutópálya felé. Nem először repülök, de a tenyerem izzad kissé, gombóc van a torokban. Nem csak a repülés miatt. Megint megyek, bele az ismeretlenbe. Új év, új ország, új élet. Ebben az évben harmadjára. Miért? Feldübörög a gép motorja, de még egyhelyben állunk, fékek behúzva. Remeg az egész szerkezet. Majd a pilóta elengedi a gépet, a tolóerő az ülésbe présel. Érzem a gyorsulást a fejemben. Elemelkedünk, innen már nincs visszaút. Nézem az egyre távolodó fővárost. Újra azon gondolkodom, miért megyek. Az elmúlt évben már harmadjára. Hátrahagyok szerelmet, családot, barátokat az ismeretlenért. Nem gyermeki felelőtlenség-e ilyet tenni. Elhagyni mindent, és mindenkit ami fontos. Optimistán előrenézni, hogy jobb lesz. Az idő majd eldönti.

Közben elérjük a repülési magasságot, élénkül a tömeg a gépen, a személyzet ételt italt kínál. Mivel nem ablak mellett ülök, nem nagyon tudok az elsuhanó tájban gyönyörködni, így újra a gondolataimba mélyedek. Elgondolkodtató, hogy mindenki elmegy otthonról. Az összes barát ismerős máshol próbál szerencsét. Sokan "csak" a fővárosig mennek, mások inkább egy tőlünk nyugatabbra eső országot választanak. Divat is napjainkban külföldre költözni, de sokan inkább a jobb lehetőségeket keresik. Mikor indulás előtt otthon voltam pár hetet, alig volt a városban ismerős. Egy kis tulzással magányosnak is érezhettem volna magam, ha nincs a család. Kíváncsi leszek, hogy néhány év múlva mit mondanak azok az ismerőseim akik külföldre mentek, megérte-e. De legalább ennyire érdekel az is, hogy vajon mit mondok én: megérte? Úgy szakmailag, mint emberileg. Ugyanakkor ki tudja hol leszek már akkor. Néha már most azon veszem észre magam, hogy arról ábrándozom milyen lehet Spanyolországban élni, vagy hogy szívesen visszaköltöznék Franciaországba is. Hosszú távon bizonyosan nem működhet ez az ide-oda vándorlás, de mit tegyek ha hajt a kíváncsiság... Mikor ide juttotam a gondolataimban, fel is villant a biztonsági övek bekapcsolására figyelmeztető jelzés, újabb tenyérizzadás és megkezdtük az ereszkedést.


"je suis lui, lui, lui et lui et lui aussi et lui aussi... et je suis lui aussi... et puis lui, lui je veux pas le décevoir. Je suis elle, elle et elle aussi, je suis français, espagnol, anglais, danois, je suis pas un mais plusieurs. Je suis comme l'europe je suis tout ça, je suis un vrai bordel."

Szerző: Ungarsk  2010.01.24. 15:05 Szólj hozzá!

Címkék: költözés repülés utazás norvégia

A bejegyzés trackback címe:

https://a-borealis.blog.hu/api/trackback/id/tr61698031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása