Mióta kijöttem Norvégiába, terveztem, hogy indítok egy blogot, de az új munkahely, szállás körüli bonyodalmak miatt csak most tudtam belevágni. Negyed órája láttam életem első északi fényét, szép volt jó volt. Épp mosni indultam, mikor beindult a riadólánc. A szomszéd lány mondta a folyosón, hogy menjek ki a tetőre, mert északi fény van. Ezzel egy időben Thomas a főnököm küldött sms-t, Laci pedig hívott, hogy azonnal menjek eget nézni. Az égen neonzöld sávok voltak láthatóak a város felett, lassan változott az alakjuk, formájuk. Másnap a kollégák mondták, hogy nem jellemző, hogy ennyire délen ilyen látványos legyen, főleg nem városban, ahol a fényszennyezés miatt még halványabbnak tűnik, úgyhogy szerencsésnek érzem magam, hogy alig egy hónap itt tartózkodás után ilyen szép sarki fénybe "futottam bele".

És hogy mi is áll a jelenség hátterében:

A sarki fény a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett fényjelenség. Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották.A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek. (forrás: wikipedia)