Most, hogy végre van albérletem, és nem hostelben lakok (röpke egy hónap alatt sikerült találnom egyet ami árban és elhelyezkedésben is megfelelő), végre nekiláthatok, hogy itt tartózkodásomat hivatalossá tegyem, azaz benézzek a helyi bevándorlási hivatalba. Lacinak szeptemberben minden simán ment, 3 hónap alatt meg is érkezett a regisztrációt igazoló papír, adószám, miegymás. Hát a norvégok sem kapkodó idegbetegek, mint ezt a mindennapi életben is látjuk, tapasztaljuk, de a franciaországi bevándorlási hivatalon nem tesznek túl, ott kereken 8 hónapot vártam a papírokra, mire megjöttek én már fél lábbal itthon voltam. 

Na de vissza az itteni dolgokhoz. A héten háromszor voltam a rendőrségen, mindannyiszor zárva volt a bevándorlással foglalkozó részleg. Végül az egyik kollégám Ana felajánlotta, hogy felhívja az illetékeseket, mégis mikor méltóztatnak ügyet is intézni. Azt mondták hétfőn menjek vissza, sorszámosztás 8-tól, ügyfélfogadás 9-től. Valamiért az a érzésem, hogy hétfőn vérre menő küzdelmet kell majd folytatni az ezen a héten hiába próbálkozó sorstársakkal. Bár ne lenne igazam. Az ablak előtt már nem lesz gond, megvan minden szükséges papír (munkaszerződés, albérletszerződés) a sikeres ügyintézéshez. Ezután már csak 3 hónapot kell várni a dokumentumokra, ezek birtokában végre szert tehetek egy norvég bankszámlaszámra, bankkártyára, hogy "végre igazi férfi lehessek" ahogy a kolléganők mondják.